Makói olvasónk, Sztanyó Sándor 18 évesen maga is részt vett a védekezési munkálatokban az 1970-es árvíz idején. A múlt heti, árvízről szóló cikkünknél lévő fényképen felfedezte az édesapját, akivel még együtt is dolgozott a töltésnél. Oldalunknak elmesélte, hogyan élte meg az akkor történteket és hogyan reagált, amikor viszontlátta édesapját a fotón.
18 évesen, 1970. március 14-én került a makói József Attila TSZ termál-kertészetébe, mint lakatos. Amikor jött az árvíz, akkor kivezényeltek őket Galamb Ferenc brigádvezetővel együtt a gátra.
,,Körülbelül 30 napot töltöttünk el a gáton. A csorgó-Maros torkolatánál kezdtük. Vigyázni kellett a gáton, felügyeltük, nehogy legyen valami probléma. Később átvezényelték minket a Hadárhoz (a Hadár lejárónál működő, veszélyes buzgárcsoporthoz – a szerk.) és ott voltunk kb. 15-20 napot, napi 12 órában, Feri bácsi vezetésével”
– mesélte.
A munka során voltak pozitívumok és negatívumok is:
,,A nagybuzgárnál nagyon nagy volt a veszély. Fel voltak állítva a pihenősátrak, de a nagy veszély miatt éjszaka is emeltük a homokzsákokból a falat a buzgár köré. Ami kicsit megrázó volt, hogy éjszaka, vagy hajnaltájt Feri bácsi belecsúszott a nagybuzgárba. Nem átöltözött, hanem vizes ruhában hordta tovább a homokzsákot, így gyakorlatilag példát mutatott. Volt olyan eset is, hogy apukámmal együtt hordtuk a hullámlemezt a cölöpverőkhöz, amit ütöttek le a gát védelmére.”
Hogyan lesz a vöröshagymából pálinka?
,,Feri bácsinak az volt a szokása, hogy szolgálatba lépéskor mindenkit megkínált egy korty pálinkával. Mondja nekem: Sanyikám, igyál már egy korty hagymapálinkát! Szeget ütött a fejembe, hogyan lehet hagymából pálinkát csinálni, egész nap piszkálta az oldalamat. Jöttünk vissza este a szolgálatból és megkérdeztem: Feri bácsi, legyen már szíves elárulni, hogy hagymából hogyan lehet pálinkát csinálni? A válasz az volt: Sanyikám, borzasztó egyszerű. Fogsz egy zsák hagymát, eladod és veszel rajta pálinkát. Hát leesett az állam ettől.”
– elevenítette fel az ott töltött napok legszórakoztatóbb pillanatát.
18 ezer embert telepítettek ki egyetlen éjszaka alatt
A helyszínen volt hét darab lánctalpas úszógép, ezeknek a feladata az lett volna, ha átszakad a gát, akkor az ott dolgozókat kimentsék. Erre nem volt szükség, viszont a lakosság kitelepítése mellett döntöttek, hogy elkerüljenek egy esetleges tömegkatasztrófát.
,,Amikor a legnagyobb veszély állt fent, akkor muszáj megemlítenem az orosz segítséget, az orosz katonákat. Átvezényelték őket ide Makóra, a Hadárhoz és egyetlen egy katona volt tetőtől talpig egyenruhában, méghozzá a legmagasabb rendfokozatú tiszt. Az összes többi félmeztelenül hordta a homokzsákot. Ez borzasztóan megmaradt bennem. Hál’ Istennek nem történt katasztrófa, de a TSZ-ek, különböző ipari vállalatok a teherautóikat kivezényelték a város kerületeibe, például Gerizdesen volt 18 teherautó. Nekik az volt a feladatuk, ha elönti a víz Makót, akkor el tudják menekíteni a lakókat. Sok embert kitelepítettek, arra emlékszem, hogy anyukámékat a Kossuth TSZ egyik csapatával együtt Csanádpalotára vitték. Ez rávilágít arra, hogy az emberek mennyire összefogtak akkor egymást segítésére.”
Jobbról, a kép előterében hosszú, világos nadrágban Sztanyó Sándor édesapja, mellette Bodócsi Imre (muzeum.mako.hu)
Ötven éves fotón felfedezte az édesapját
Május 20-i cikkünkben Zeitler Ádám önkormányzati képviselő bejegyzéséből emeltük át a fényképet, ami a forrása szerint a makói múzeumé (az intézmény honlapján még több korabeli fotó található ide kattintva.)
,,Amikor megláttam a képet, akkor majdnem elkapott a sírás, mert megláttam rajta apukámat. Egy másik Kossuth TSZ-beli munkatársával, Bodócsi Imre bácsival. Apukám a képen svájci sapkában, félmeztelen, hosszú nadrágban, gumicsizmában van. Imre bácsi mici sapkában látszik a képen. Tudtam, hogy Imre bácsinak ez a természetes viselete és az arcát is valamennyire láttuk. Apunak az alakja, amiből ráismertünk és akkor a párommal együtt néztük, hogy ez tényleg ő. A képen is látszik, hogy az emberek hogyan dolgoztak, mennyire védték a várost”
– fogalmazott elérzékenyülve interjúalanyunk.
