1882. március 27-én született egy Makó környéki tanyán Diósszilágyi Sámuel – róla emlékezett meg Dr. Tóth Ferenc munkája nyomán a makói József Attila Múzeum. A makói kórház 2013 januárjáig, a Hódmezővásárhellyel való összevonásig viselte a nevét.
Diósszilágyi Sámuel a makói gimnáziumban 1901-ben érettségizett, majd a budapesti orvosegyetemen szerezte oklevelét 1906-ban. 1908-ban magánorvosként, majd kerületi orvosként dolgozott Makón. 1920-ban a Makón működő megyei kórház belgyógyászati osztályának főorvosává nevezték ki. 1924-től a Makói Szervezett Munkások Dalkörének elnöke.
Tarnay Ivor alispán 1920-ban a Stefánia Anya- és Csecsemővédő Szövetség makói csoportjának ügyvezető igazgatójává nevezte ki. Ennek keretében zongoraművészeket (Bartók Béla, Dohnányi Ernő), hegedűművészeket (Telmányi Ede, Albertina Ferrari), kamaraénekeseket (Bazilides Mária), énekművészeket (Anday Piroska, Závodszky Zoltán) hívott meg Makóra. Mély barátság fűzte Móra Ferenchez. Makón ő volt a negyedik rádiótulajdonos.
Diósszilágyiék vendégszeretetét Tamási Áron, Németh László és Móricz Zsigmond is élvezte. Barátság fűzte Rudnay Gyulához, aki Espersit János meghívására három évig művésztelepet vezetett Makón. Két évig a kórház igazgató-főorvosa, 1947-től a makói József Attila Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke.
81 éves korában hunyt el, nem sokkal azután hogy Szegedre költözött. Emlékét 1989-től 2013-ig a Dr. Diósszilágyi Sámuel Területi Kórház – Rendelőintézet őrizte Makón.
A makói és a hódmezővásárhelyi kórházat 2013 januárjában vonták össze, így lett a neve Csongrád-Csanád Megyei Egészségügyi Ellátó Központ.