Kevesen tudják, de Szűcs Márta, Liszt Ferenc-díjas magyar opera-énekesnő nem csak hogy kiszombori származású, de egyenesen a községben született. Erről, valamint munkásságáról adott interjút a Makói Csípősnek. (Fotó: Nagy Attila / Magyar Állami Operaház)
Szűcs Márta művésznő, a honismereti kör oldalán olvastam, hogy a Kiss Mária Hortensia Honismereti Kör hívására most, július 3-án operaestet ad a helyi Nagyboldogasszony katolikus templomban Ijjas Noémi és Süli Tamás társaságában. Ön kiszombori születésű, de már rég elköltözött a családja a faluból. Kérem, meséljen egy kicsit magáról, milyen emlékei vannak a faluról, illetve az elköltözés emléke hogyan él önben? Vannak rokonok, esetleg ismerősök, akikkel még tart kapcsolatot a családja?
„Csodás nyarakat töltöttem Kiszomboron nagyszüleimnél és szeretett rokonaimnál, Pásztor Mihály, drága nagybátyámnál és feleségénél, Ángyi néninél, de édesanyám másik testvérénél is, Pásztor Jánosnál. Unokatestvéreimmel sok szép, kellemes időt töltöttünk együtt a nyári szünidőben.
Szüleim Szűcs Vilmos és Pásztor Mária, mindketten kiszomboriak, de házasságuk után Budapestre költöztek, és ott éltünk kisgyerekkorunk óta. Én Kiszomboron születtem, anyai nagymamám házánál,- ugyanis édesanyám, Pestről leutazott szüleihez – velem várandósan – Kiszomborra, mert édesapám kiküldetésben volt, és addig rábízta anyut a szüleire. Így történt, hogy én itt láttam meg a napvilágot.
De azt lehet mondani, hogy gyerekkorom majd minden szünidejét vagy az Ady Endre utcában, Szűcs nagymamáméknál, vagy a Szegedi úton Pásztor nagyapámnál töltöttem.Tehát nagyon szoros szálak fűztek ide, amióta csak létezem.
Persze, ahogy felnőttem, a sorsom útjaira kellett lépnem, és bizony azok az utak sokfelé vezettek. De soha nem felejtettem el az én kis szülőfalumat.”
Hogyan alakult az élete az évek folyamán?
„Az éneklés volt a sorsom. Már kisgyerekkorom óta. Szüleim nagy szeretettel kötődtek a zenéhez és a művészetekhez. Apám hegedült, anyu pedig gyönyörű szőnyegeket szőtt.
Az évek során sok mindent megtanultam, megszenvedtem a sikerek minden egyes állomását, viszont mindegyik egy újabb lépcsőfokra emelt. Lelkileg és szellemileg. Sokszor hallom ezt: „milyen nagy szerencse”! – nos, én nem nagyon hiszek a szerencsében, inkább bizonyos égi útmutatásban, ha előzőleg megdolgoztál érte.
Egész pályafutásom sorát ez jellemezhetné. Mikor szerződtettek az Operaház magánénekesének, első szerepem főszerep volt, Gilda, Verdi Rigolettó c. operájában. Ez gyönyörű érzés volt. És az akkori operaházi vezetés, még az ún. „aranykor” időszakához tartozott. Egymást követték a szerepek, Traviata, Lammermoori Lucia, Boleyn Anna, Norina, Melinda, Elvira… Sorsfordító volt számomra, mikor a Bécsi Állami Operaházban előénekeltem Lorin Maazelnek, aki szerződtetett Verdi Traviatájára. Ezek után a világ híres operaházaiban énekelhettem szerepeimet.
Elmondhatom, hogy pályám csúcspontja az volt, mikor létrehoztuk néhány kollegámmal az Opera Historica Alapítványtt ritkán játszott népszerű operák létrehozására. Nagy sikerrel mutatkoztunk be itthon és külföldön. És mégis, ekkortól indult egy célirányos rosszindulatú, hetyke irigység, aminek sajnos elég nagy teret adott az akkori operai vezetés. Sajnálatosan megváltozott a művészet szerepe, helyzete, sokszor kitéve nem méltó csatározásoknak.
Változik a világ, de ne feledjük, a kultúra, a művészet tisztasága felemel, táplál egy nemzetet, ezért óriási szerepet kell kapjon, ha létezni akarunk. Ezért is örvendetes, hogy a honismereti kör a komolyzene népszerűsítését is célul tűzte ki ezzel az előadással.
Ezért fontosak nekem is a gyökereim, a kis falu, ahol születtem. Remélem, kedves rokonaimmal is újra találkozhatunk, Pásztor, Szűcs és Pósa unokatestvéreimmel. S bár több éve, hogy nem jártam itt, boldog vagyok, a meghívásnak örülök, és köszönöm a Kiss Mária Hortensia Honismereti Körnek!”
Köszönjük szépen, hogy gondolatait megosztotta velünk, várjuk a július 3-ai előadást a Nagyboldogasszony-templomban Kiszomboron. Az előadás létrejöttét adományaikkal több helyi civil szervezet és igen sok kiszombori lakos segítette.
E.
