Érdekes helyzetre világít rá a Magyar Narancs mai cikke. Miközben a Bajza iskola bezárásakor oda lehetett menni a döntéshozókhoz, az önkormányzathoz, dr. Buzás Péterhez, addig most, a Bartók esetében az államé a döntés felelőssége és nincs, aki személyesen viselje.
A publicisztikában emlékeztetnek: való igaz, az Orbán-kormányok előtt is zártak be iskolákat. A makóiak is emlékezhetnek arra, hogy a kilencvenes évek közepén dr. Buzás Péter és a képviselő-testület átvilágíttatta az intézményrendszerét, mert látszott, a működtetésre kapott állami normatívát egyre gyakrabban kell kiegészíteni az önkormányzat saját bevételeivel, amelyből inkább fejleszteni kellene. Arra jutottak, bezárják a Bajza iskolát.
A döntés előtt voltak szülői értekezletek, ahol a polgármester is, az intézményrendszert újratervező osztályvezető is állta a kérdéseket.
A döntés napján a városháza nagytermében a képviselők mögött ott ültek az érintett tanárok. Ez meg is érintette a döntéshozókat, de végül ragaszkodtak az elképzelésükhöz, azzal az elszánással, hogy ha az derül ki, rossz, akkor együtt buknak.
Lehet vitatni, jól döntött-e akkor és később a makói önkormányzat az iskoláinak a sorsáról. A döntéshozók mindenesetre elérhetőek voltak, utcán, piacon oda lehetett menni hozzájuk, kérdőre lehetett vonni őket.
Miután az iskolák fönntartói feladatát államosította az Orbán-kormány, az államé lett az ilyen döntések felelőssége is. A kritikus pillanatokban pedig kiderül, nincs, aki személyesen is viselje.
A Magyar Narancs cikke úgy zárul: a bartókos szülőket képviselő ügyvéd a Klebelsberg Központ elnökétől próbálja megtudni, mikor, milyen módon és milyen információk alapján hozott határozatot a közoktatásért is felelős miniszter a Bartók épület sorsáról. Talán kiderül, hogy ki a döntés gazdája, és ki az, akinek a határozat emberi következményeit vállalnia kellett volna.
