A címben olvasható kijelentést Kocsis Krisztián, roma származású agykutató nyilatkozta a megyei napilap szombati számában. Ő maga egy romatelepen nőtt fel, ám kiemelték abból a közegből és jelenleg a Szegedi Tudományegyetemen kutat, tanul.
Kocsis Krisztián egy pécsi putriban élt, mint fogalmaz: ,,hamarabb tanultam meg kábelt olvasztani, fát lopni, mint átölelni valakit”. Volt hogy elküldték a boltba pénz nélkül. Ügyes legyél – mondták neki, ám eleinte nem lopott semmit, ezért megverték otthon. – Így szocializálódtam, ez volt az első közeg, ahol tanítottak – nyilatkozta az újságnak.
A kulcsmomentum az volt, hogy kiemelték a közegből. Egy férfi, – akiről később kiderült, hogy az apja, – Budapestre vitte, majd állami gondozásba került, hat évesen pedig nevelőszülőkhöz. Következhetett az általános iskola, majd a gimnázium, közben pedig 15 évesen országos bajnok lett kenuban. 2008-ban kezdte a biológus szakot, négy év múlva lediplomázott, jelenleg a doktori iskolában tevékenykedik.
Szerinte, hogy egy cigány fiatal kitörjön a közegből pozitív mintát kellene látnia, kell egy jó családi háttér, de a legfontosabb, hogy mindenkinek rá kell jönnie, hogy mi motiválja. Véleménye szerint a ,,gyerekeket sajnos nem lehet elvenni a családjuktól”, ezért ,,meg kell szakítani a rossz irányokat, mert a negatív mintát mindenki a családból viszi.”
Meglátása szerint a cigányság sokat tett az utálatáért. Ezért lenne fontos a romák és a nem romák közötti párbeszéd, ami talán apró pozitív elmozdulást eredményezhet.
