[ad 1]
Csanád vármegye egyik legkiemelkedőbb politikusa még a pártjából is kilépett, ha elfogadhatatlan volt számára egy törvényjavaslat. Pénteken konferenciával és kiállítással emlékeztek rá a Návay-év részeként.
– A két világháború között igazi Návay-kultusz alakult ki, azonban ez később az ellenkező végletbe csapott át, emlékét el akarták törölni, hallani sem lehetett róla – mesélte Gilicze János főlevéltáros, a konferencia egyik előadója.
Felszólalt még Dr. Zakar Péter (SZTE), Dr. Szendrei Ákos (Debreceni TE) és Dr. Nagy Mariann, a Pécsi Tudományegyetem docense. Az 1867-1918, tehát a dualizmus kori nemzetiségi politika kapcsán elmondta, hogy a magyarul beszélők aránya csak a háború kitörésére érte el az 50%-os arányt az országban. – A források alapján, a korabeli kormányok politikájából kiindulva nem kell csodálkozni, hogy a 20.században mik érték a magyar nemzetiséget a környező területeken.
Mint fogalmazott, a ’68-as nemzetiségi törvény széles jogokat biztosított a nemzetiségeknek, ám ez településről településre változott, hiszen nem voltak szankciók, ha valahol nem tartották azokat be.
A 1918 és ’45 között szobra is állt Makón Návaynak, ám a főalak már nincs meg. Az emlékév tetőpontja a főalak rekonstruálása, majd felavatása lenne.
Návay Lajos 1906-tól a képviselőház alelnöke, majd rövid ideig az elnöke volt. Később a vármegyében szolgabíróként és alispánként tevékenykedett, a választójog nagy harcosa volt, elvei mellett mindig kitartott. Nevéhez államigazgatási újítások, agrárszocialista mozgalmak kötődtek. 1919-ben a kommunisták megölték.
[ad 2]
