Érdekes dokumentumot tett közzé a Makói Levéltár. Eszerint városunkban egy rövid időszakig a Gyilkos-tóban fürdőzhettek a makóiak, melynek engedélyét viszont közegészségügyi vizsgálatokat követően 1928-ban visszavonták.
1929-ben Dobsa Imre halászmester próbálkozást tett a Gyilkos-tó fürdésének engedélyezésére, hivatkozva például arra, hogy Makó ezen lakossága szerényebb körülmények között él, és fürdési lehetőségei a nagyobb távolságok miatt korlátozottak. Továbbá a tónak gyógyhatásai vannak, bár ez inkább szájhagyomány útján terjedt, mivel gyógyhatását hivatalosan soha nem mutatták ki a víznek.
Dr. Nikelszky Jenő polgármester arra kérte az alispánt, hogy ne támogassa ezt a javaslatot, mivel szerinte a közegészségügyi vizsgálatok bizonyítottan alkalmatlannak találták fürdőzésre a tavat, illetve szerinte a Maros-parti strand minden makói fürdőzési vágyait teljesen kielégíti.
A halászatot végül 1929-ben újra engedélyezték a tóban, de időközben arra is fény derült, hogy Dobsa Imre halászmester illegálisan, díj ellenében fürdőzőket engedett be a tó területére.
Makó egyetlen tava a Kiss Ernő és a Wekerle utcák mögötti részen található. Vízfelülete a törmelékkel való feltöltés következtében mára jelentősen lecsökkent.
