A 2024. júniusában megválasztott Kovács Gábor polgármester, alpolgármestere Tóth László egyelőre nem váltották be a kampányban tett ígéreteiket, sőt igazából semmilyen eredményt nem tudtak elérni azóta. Csak a régi nótát hangoztatják, hogy az előző polgármester és vezetés volt a hibás, csak azt felejtik el, hogy Kovács Gábor, Tóth László, Bodzás István és Takács János is tagjai voltak az előző testületnek, sőt vastagon benne voltak dolgozók elbocsátásában vagy a veszélyes hulladék föld alá temetésében.
Semmilyen pályázati forrás nem érkezett a településre és hát saját erőből úgy néz ki, hogy a közterületek, vagy a futballpálya karbantartása is gondot okoz.
Még az ősszel határozott a testület a magánszemélyek kommunális adójának és a helyi idegenforgalmi adónak 50%-os emeléséről, de megemelték a sírhelyek kiváltásának és különböző temetői szolgáltatásoknak a díját is. Mindezt azonban ne verték nagy dobra, pedig pár évvel ezelőtt nagyon tudtak hőbörögni az adók miatt.
Az önkormányzati tulajdonú bérlemények bérleti díját felemelték ezzel is „segítve” a vállalkozókat, sőt többektől még a covid ideje alatt a kormány által szüneteltetett bérleti díjat is követelték, amely miatt óriási az elégedetlenség. Olyan is történt, hogy egy vállalkozóval (aki új üzletet nyitott a meglévő mellé) kötött szóbeli megállapodást rúgtak fel, hiszen azt mondták előzetesen, hogy a szükséges felújításokat (ami ugye értéknövelő beruházás az önkormányzat ingatlanán) majd letudják a bérleti díjból. Mire a munkálatok elkészültek mér nem állt az alku.
A közétkeztetést 22 éve biztosító, a legnagyobb munkaadó helyi vállalkozót lecserélték egy vidékire, illetve a város egyetlen sportját, a labdarúgást hagyták eltűnni a süllyesztőben (magukkal rántva a segítő szándékú Ambrózfalvát). A sportklub vezetője a korábbi szövetséges, ma már ellenség, Perneki László, nem is csoda, hogy a ma már csak utánpótlással foglalkozó egyesület kapta a legkevesebb támogatást a civil szervezetek közül, vagy hogy több hónapig nem adtak hozzájárulást az öltözőépület ingyenes felújításához, amit a Magyar Labdarúgó Szövetség finanszírozna. Mondjuk ez sem meglepő, hiszen Bodzás István képviselő – aki egyébként pedagógus- régebbi ciklusa esetén leszavazta a műfüves pálya építését, mert szerinte szükségtelen volt. Szerencsére később megépült, de használni csak elvétve lehet.
Használaton kívülre kerültek az önkormányzat 20 és 9 fős buszai is, amelyekkel gyerekeket és időseket szállítottak évekig a településen, mert állítólag tönkrementek, bár senki nem tudja, hogy miben. Valószínűleg lejárt a műszakijuk, mint annak a traktornak, amelyet a rendőrök igazoltattak és a vezetője azt nyilatkozta, hogy tudták, hogy nincs közúti engedélye, de azt mondták, hogy menni kell vele. Idén a bogácsi üdülőből származó bevételekkel sem dicsekedett a város vezetője, hiszen már a településen élők közül is kevesen választják az egykor szebb napokat látott pihenőhelyet.
A polgármester a kampányában a közmunkaprogram felvirágoztatását ígérte. Ebből az lett, hogy térkövet és szegélykövet nem készítenek és a fóliában termelt zöldségek mennyisége és minősége is elmarad a korábbiaktól. A dolgozóktól állítólag többen inkább felmondtak vagy az „előnyugdíjat” választották, mert nem tudtak együttműködni a polgármesterrel és holdudvarával.
Az anyagi helyzetről keveset lehet tudni, de abból hogy nem nagyon vásárolnak a helyi vállalkozóktól illetve, hogy éppen tőlük már hónapokkal a fizetési határidő előtt kérik az iparűzési adó befizetését, úgy tűnik nem túl rózsás a helyzet.
Az állam által finanszírozott szociális tűzifával is megrövidíthették a rászorulókat, hiszen a pályázóknak járó 12-13 mázsa fa helyett csak 8 mázsát osztottak szét, a fennmaradót pedig napokon keresztül hordták egy önkormányzati ingatlanba, ahol szabad ég alatt rohad. Február 15-ig a jogszabály szerint ki kellett volna osztani. Még egyszer hangsúlyozzuk: ezt nem az önkormányzat adta, hanem az állam. Az is érdekes, hogy a nagy mennyiségű „ingyen” fa ellenére egész télen fáztak a betegek az orvosi rendelőben és a dolgozók is a könyvtárban.
Arra is érdekes visszagondolni, hogy mi volt Kovács és csapatának jelmondata a kampányban:
MERJ, azaz Munka, Egység, Rátermettség, Jövő – mindezek ellenére egy külterületi út pályázatával kapcsolatban ezen tulajdonságok úgy látszik, hogy háttérbe szorultak. Az önkormányzat még az 5%-os önerő biztosításáról sem volt hajlandó nyilatkozni, ezért a gazdák összeadták a közel 8 millió forintot, de végül a testület túl rizikósnak találta a pályázat beadását, így elálltak még a benyújtástól is. A külterületi utak katasztrofális állapotban vannak, a belterületi – egykor még Pernekivel közösen földdel!!! kátyúzottak – utcákra is ráférne a felújítás, de inkább nem pályáznak.
A hírek szerint nem akarta Lázár János közbenjárását kérni a polgármester, pedig 1 éve még azt hangoztatta, hogy a miniszter csak őt támogatja.
Lehet, hogy a MERJ szlogent félreértelmezték a választók, hiszen a mozaikszó helyett, hogy az igére gondoltak: „MERJ (magadnak a várostól”). A polgármester járandósága bruttó 1,5 millió forint, az élettársa – aki csak Kovács előtérbe kerülése után került önkormányzati alkalmazásba, illetve Tóth László alpolgármester 200 ezer forintja, valamint a sokadjára a pénzügyi csoportba visszaérő felesége közel 500 ezer forintos fizetése azért jelentősen javította a saját boldogulásukat. Ez közel 2,5 millió forint havonta, ami egyrészt törvényileg van szabályozva, másrészt nem szabálytalan, de ezért minimálisan elvárható lenne a Munka és a Rátermettség. Legutóbb megszavazták maguknak még a képviselői tiszteletdíjat is, ami pedig sem Pernekinél, sem Debreczeninél nem volt.
Az Egység is repedezni látszik, mert a korábbi bukott polgármester, Nyergesné Kovács Erzsébet is egyre nagyobb hatalmat követel magának. Ő volt az az egykori Fidesz kegyelt, aki a csődhelyzet idején hatalmas jutalmakat osztott ki a neki hű dolgozóknak – csak rossz helyre utalta, így kiderült -, vagy aki pályázati pénzből fizetett ki számlákat, vagy akinek a lánya 1 milliárdot könyvelt félre főkönyvelőként, illetve aki a férjét ültette be maga helyett az előző testületbe.
A Munka tehát egyelőre várat magára, az Egység repedezik és egyre több az elégedetlenkedő, akiknek ígértek valamit és nem teljesült. Rátermettség helyett inkább ijedtség a jellemző és hát maradt a Jövő, ami elég borúsan fest a csanádpalotaiak számára, hiszen a beígért fejlődés, béke és jólét egyelőre nem látszik még a horizonton sem. Ha a havi 2,5 milliót felszorozzuk 60-nal az 150 millió, nem tudni, hogy megéri-e mindez a palotaiaknak.
Összeomló házi gondozás, megszűnő sport, vidékre járó óvodások és iskolások, hátramutogatás, nincs felelősségvállalás, zéró készség és képesség a városvezetéshez, silány városi rendezvények, (most május 1-re szinte bolti áron adják a résztvevőknek a pörkölthöz való húst)…ezek jellemzik ma Csanádpalotát.
