[ad 1]
A Petőfi parkban tartotta március 15-i megemlékezését a Jobbik Makói Alapszervezete és Ifjúsági Tagozata. Verseket Tóth Tibor színművész szavalt, beszédet dr. Kiss Attila választókerületi elnök, megyei önkormányzati képviselő és Zeitler Ádám települési képviselő mondott.
A történelmi visszatekintést követően dr. Kiss Attila rávilágított: a makóiaknak 1848-ban fontos volt a szabadság ügye és reméli, hogy 2016-ban is az.
,,Makó városáról ma nem makóiak döntenek. 2014-ben a változást remélők elhitték, hogy az előző városvezetés hibáit kijavítani tudó régi-új emberekre bízva sorsuk jobbra fordul. A pénzzel és csellel megszerzett hatalommal idegen urat szolgálnak a fehérházból. Az arrogancia és a hazugság mértéktelenné vált.”
A megyei képviselő úgy véli, a harcot ma egyénenként és a hazáért kell megvívni, mert a nemzeti gondolatot a ,,nemzeti dohányboltokkal, nemzeti kormánnyal, nemzetinek hazudott hivatalokkal ellopták tőlünk.” Arra kérte a hallgatóságot, az év többi napján a trikolórból merítsenek erőt, hogy hazaszerető magyarokká váljanak.
Ismertette: városunk a legrosszabb demográfiai mutatókkal bír a Dél-Alföldön. ,,Ennél már csak az a rosszabb, ha egy ilyen várost koncepció nélkül vezetnek” – jelentette ki, majd hozzátette: a labancok sörrel koccintottak halott hőseink fölött, ma az idegen urat szolgálók pezsgővel teszik ezt.
,,A koccintók észre sem veszik, hogy a magyar Alföldön garázdálkodó uraknak kizárólag az őket kiszolgálni tudó rabra van szüksége. Valódi szabadságharcra van szükség. Sok munka áll előttünk, de legyen előttünk példa a ’48-as makói nemzetőrök hősiessége.”
Zeitler Ádám önkormányzati képviselő, az Ifjúsági Tagozat helyi elnöke szerint ,,a szocialista és a fideszes kormányzati ámokfutás eredményeként” egymillió magyar került külföldre, ám ők ebbe nem nyugszanak bele. Olyan országot szeretnének, ami esélyt ad az itthoni boldogulásra és enyhíti a kivándorlási hullámot, a már kint lévőknek pedig biztosítanák, hogy megőrizzék magyar identitásukat.
,,Ez nem pártpolitikai ügy, hanem össznemzeti és stratégiai kérdés, amelyet sürgősen meg kell oldani” – zárta gondolatait.
[ad 2]
