Általában, ha egy ország erősen sújtott a korrupció által, akkor egy gyenge, erőtlen államvezetésre telepszenek rá külső gazdasági érdekcsoportok – ezt nevezik foglyul ejtett államnak. Nálunk ennek a fordítottja valósult meg: egy erős közhatalom és a hozzá kapcsolódó üzleti körök (oligarchák) összekapcsolódása és együttműködése jellemző.
Az állami intézmények a kormány eszközeivé, játékszereivé váltak, nem gyakorolják a kontrollt, azt teszik, amit a politikai vezetők diktálnak nekik. Ugyanakkor nagyon meghatározóak a sógor-koma viszonyra épülő kapcsolatok is: kölcsönös ,,szívességek„, oda-vissza játékok. Ami különösen problémás, hiszen zsarolhatóvá teszi azt, aki részt vesz benne – így eleve kizárt, hogy tisztességesen szolgálja a népét.
Emellett, ha az állami intézmények nem látják el a kontrollt, a kormánynak könnyű helyzete van abban, hogy a köz helyett a haverokat, a saját érdekeit ,,támogassa„. Így ezen elemk gazdagodása mellett a politikai hatalom uralmának bebiztosítása is egyféle ,,mellékhatás„. Kicsit hasonlít a feudális rendszerhez abban, hogy a lojalitás alapján jutalmazzák a benne résztvevőket.
Normális esetben a szinte már mérhetetlenül korrupt vezetőket elzavarná a nép. Egy bántalmazott, traumatizált, Stockholm-szindrómás országban viszont a végzetes folytatásra szavaztak. Az könnyen megjósolható, hogy ez milyen hatással lesz a kivándorlásra, a külföld általi megítélésünkre, az egészségügyi ellátás, az oktatás, a bérek helyzetére, tehát a mindennapi életünkre.
