November 4. a forradalom leverésének napja, de Makón ez november 9-én történt meg, az a nap, amikor megjelentek a szovjet páncélosok – fogalmazott szerdán Marosvári Attila a Szirbik Miklós Egyesület megemlékezésén. Az is igaz, amikor 9-én bevonultak, már fegyver sem volt a makói fiatalok kezében.
A történész a kopjafáknál ismertette, ez teljesen érthető döntés volt a megszállóktól, ugyanis 4-én elsősorban Budapestre és a nagyvárosokra figyeltek. Ezt követően jelentek meg vidéken: november 6-án értek Szegedre és Hódmezővásárhelyre, 7-én Szentesre, 9-én pedig öt-hat páncélos jelent meg Makón egy szovjet kapitány vezetésével. Ők Szegeden állomásoztak egy korábbi ávós laktanyában. Azok az ávósok jöttek velük, akiket Fazekas Lajos makói rendőrkapitány néhány nappal korábban menekített el a forradalmárok elől.
Marosvári hozzátette, 9-én komoly dolgok azért nem történtek azon túl, hogy a stratégiai pontokon megjelentek a tankok. Ezeket Oláh Sándor pedagógus személyesen látta is – az egyesület megemlékezésén ő is jelen volt.
November 4-én a Forradalmi Ifjúsági Szövetség makói tagjai elhatározták, hogy fegyverrel védik a várost, de a szovjetek nem jöttek, 6-án pedig a rendőrség begyűjtötte a fegyvereket és visszavitték Hódmezővásárhelyre. Molotov-koktélok bevetését tervezték, de ez nem történt meg végül.
November 9-én megalakultak a ,,makói pufajkások” 33 fővel, az év végére 125-en lettek. Ők voltak azok, akik a megtorlást közvetlenül végrehajtották. Egy halálos áldozat volt Makón: a rendőrségi fogdában szívrohamot kapott Schwartz (Szemere) Manó az átélt megpróbáltatások hatására. A leghosszabb börtönbüntetést Komáromi György MÁV-alkalmazott kapta, 15 évet. Egy fiatal hölgy, – aki a bank alkalmazottja volt és fegyvert dugott el az irattárban, – 12 évet kapott. A szobordöntők közül hat fő 6-8 hónap börtönbüntetést kapott, annak ellenére, hogy megígérték nekik, hogy ha visszaállítják, nem éri őket bántódás. Három nemzetőr több éves bürtönbüntetést kapott. Két postás átállította a városi rádiót a Szabad Európára, őket is elítélték. A legjelentősebb per Hajdú Ferenc és társaié volt. Hajdú egy földműves volt és másodállásban a rendőrség besúgója, köztörvényes ügyekben volt a rendőrség jelentője. Meg akarta szerezni a rendőrség épületéből a kartonokat, többek között a sajátját is, hogy eltüntesse ennek nyomait. El is vitték a dokumentumokat, később ezért elsőfokon 12 évre ítélték, másodfokon 6 évre enyhítették. Fazekas Lajos rendőrkapitányt is perbe fogták a saját elvtársai, először 5 év börtönbüntetést kapott. Nagyjából 1 évig volt vizsgálati fogságban, ezt beleszámították és másodfokon ,,megtévedtnek” minősítették. A József Attila Gimnáziumból hat diákot kizártak, Institóris Ildikó egy pofont kapott a pufajkásoktól, nem tanulhatott tovább, az édesapját kirúgták az állásából. A 17 éves Dégi Györgyöt (későbbi pitvarosi polgármestert) 1957. február 23-án, a gimnázium átfésülését követően, miután szovjetellenes szövegeket találtak nála, veréssel kényszerítették, hogy aláírja a beszervezési papírt, de az együttműködést aztán főiskolásként megtagadta a politikai rendőrséggel, ezért 1960-ban törölték a hálózatból.
