A Körös-Maros Nemzeti Park védett területeinek jó része sík, gyepes, pusztai táj, ahol jobbára csak elvétve találunk fákat. Azonban ezeken a fákon esetenként igen népes madársereglet figyelhető meg.
A pusztákban álló kisebb facsoportok, magányos fák, rendszerint emberi „beavatkozás” nyomai, hajdani tanyahelyek hagyatékai, esetleg régi kutak helyén maradtak meg. Több olyan ragadozó madarunk is van, melyek előszeretettel vadásznak egy, a környékből kiemelkedő pontra kiülve. Ilyen vadászati módszert alkalmaznak sokszor a vörös vércsék, de a színpompás szalakóták és a tövisszúró gébicsek is.
Az egerészölyvek is gyakran üldögélnek a leshelyként szolgáló magányos fákon. Télen már a ritka gatyás ölyvek is megérkeznek tájainkra északi vidékekről. A sasok is gyakran megfigyelhetők ezeken a fákon és sokszor akár órákig ülnek egyhelyben. A puszták környezetében költő parlagi sasok mellett megjelennek a rétisasok is. Nem egyszer heves csaták is folyhatnak ezekért a kiváló pihenő- és leshelyekért – írta a nemzeti park hétfőn.
(Fotó: Parlagi sas és egerészölyv egy puszta közepi fán, kép: Balla Tihamér/kmnp.hu)
About the Author
