Rövid áhítatot követően a nyolcadikosok adtak elő jelenetet Szikszai György haláláról, amikor elbúcsúztak tőle a hozzátartozói, a hívek. Majd matematika és rajzpályázat háziverseny díjkiosztót tartottak – így emlékeztek meg Szikszairól a róla elnevezett makói iskolában hétfő délután.
Geráné Nagy Katalin, felső tagozatos pedagógus a Makói Csípősnek elmondta: Szikszai György egyrészt a névadójuk, így a gyermekeknek is jó ha tudják, kiről van elnevezve az iskola. Másrészt példaértékű az élete, sokat lehet belőle tanulni, ezért tartották fontosnak a megemlékezést.
Utóbbiról szólva kifejtette: Szikszai nem itt volt lelkész, Makó újvárosi része a 18. században, – amikor ő idekerült, – még nem létezett. A mostani belvárosi templom elődjében tevékenykedett. Sokat tett a városért, ő volt az, aki a mai értelemben vett református egyházközséget megszervezte. Nyugat-Európában tanult, több helyen, ahol a református gyülekezetek működtek és ezeket az eszméket hozta Magyarországra, Makóra.
Türelmetlenül próbálta a híveket rendre szoktatni, emiatt elzavarták a városból. Amikor három évig magányban élt, – pedig visszahelyezte a püspök, jogtalannak ítélte a hívek cselekedetét, – megírta a híres Keresztyéni tanítások és imádságok c. könyvét, ami már azokban az időkben is ötször megjelent és az egész ország olvasta.
A debreceni hívek is a könyv által ismerték meg, ők hívták el oda. Élete utolsó részében esperes lett és a debreceni nagytemplomban prédikált, mielőtt Debrecenben hunyt el.
A makói iskola korábban Széchenyiről volt elnevezve, de ő katolikus volt, így a 2000-ben történt átvételkor kapta meg Szikszai nevét az oktatási intézmény.
