Egy kedves, hétköznapi történet. Bottyán Róbert jegyzete.
A minap banki ügyeimet intéztem, majd dolgom végeztével elindultam kifelé, amikor egy idős úr, – mint kiderült 77 éves, – leszólított, hogy segítsek már neki felvenni a ,,kisnyugdíját” az ATM-ből, ő ugyanis nem tudja, hogy hogyan kell, máskor volt segítsége, most egyedül jött. Kicsit vonakodva, – hiszen mégis csak az ő pénze, kamera van mindenhol, – de segítettem neki. A pénzfelvétel után kijelentette: gyere, meghívlak valamire cserébe! Nagyon elszánt volt, nem mondtam neki nemet. Egy pékséget pillantottam meg, odamentünk, majd kifizette az általam választott 350 forintos pizzaszeletet, még egyszer megköszönte a segítséget és reméli, hogy lesz még egymáshoz szerencsénk.
A Makón élő Péter bácsi viszonzása megmutatta: vannak még jóindulatú, kedves emberek a világban, városunkban.
|
Szeretne a jövőben is olvasni hasonló cikkeket? A Makói Csípős mögött nem állnak milliárdosok, működésünkre az olvasók, az Önök segítségére van szükségünk. A Donably-n könnyedén beállíthatja, mekkora összeggel tudja támogatni munkánkat. |
