Makó szülötte, a világszerte ismert és elismert zongoraművész, zeneszerző terjedelmes bejegyzést tett közzé a közösségi médiában, amelyben kifejtette véleményét a Nemzeti Kulturális Alap és az egész rendszer működéséről, valamint Mága Zoltán támogatásáról.
Mága Zoltán a napokban úgy nyilatkozott, hogy számos más művészhez hasonlóan ő is rendelkezik diplomata útlevéllel. Különös… Jómagam is koncerteztem már a világ számos pontján, de ilyen kiváltsággal nem találkoztam. Mint ahogy azzal a fenségesen abszurd jelenséggel sem, hogy miközben egy művész az államférfiakat megillető privilégiumokat magabiztosan élvezi, saját bevallása szerint arra már nem emlékszik, hogy pontosan mikor, hol és melyik egyetemen szerezte a zenei diplomáját – kezdte bejegyzését Szentpéteri Csilla.
A zongoraművész ezután azzal folytatta:
- Tegye fel a kezét az a magyar művész, aki diplomata útlevéllel utazik, akit rendőri kíséret illet meg a reptereken, és akinek a poggyászát a hatóságoknak tilos átvizsgálniuk!
- Tegye fel a kezét az, aki 5,5 milliárd forintnyi direkt állami szubvencióban részesült, miközben éveken át évi egymilliárdos nagyságrendű TAO-pénz áramlott a számláira!
- Tegye fel a kezét az a művész, akinek parlamenti belépő tanúskodik a politikai beágyazottságáról.
Ugyanis, – mint Szentpéteri Csilla fogalmazott, – ideje lerántani a leplet a nagy, kulisszák mögötti alkuról is: ez a figura azzal házalt a kormánynál, hogy ő a tökéletes csodafegyver a bizonytalan szavazók, a kisebbségek és a nyugdíjasok „megtérítésére”. Mindezt egy koncerten,
„a szent és sérthetetlen pódiumot alacsonyította le agitációs pulttá és szavazatszerző vágóhíddá.”
A zongoraművész szerint
„ép ésszel és tiszta morális iránytűvel felfoghatatlan, hogy az állammechanizmus hogyan válhatott e gátlástalan és álságos színjáték cinkos partnerévé. Miként lehetséges csillagászati, a józan észt megcsúfoló összegeket kiutalni egyetlen privilégiumot élvező kegyeltnek, miközben valódi kulturális értékeket teremtő, elhivatott és professzionális pályázók kétszáz-háromszázezer forintos alamizsnát kapnak – vagy a legtöbbször semmit?”
Szentpéteri Csilla hozzátette, elképesztő és felháborító ez a kontrollvesztett megalománia, különösen annak fényében, hogy ez a jelenség szisztematikusan fúrta, ellehetetlenítette és gyalázta a kollégáit – köztük őt is –, hogy esélyük se legyen pódiumhoz jutni.
Városunk szülötte egy konkrét esetet is elmesélt: egy nagyszabású adventi koncertre kapott felkérést, de a szervezők pironkodva, szabadkozva közölték, hogy csupán méltatlan filléreket tudnak biztosítani a fellépéséért. A magyarázat letaglózó volt: Mága Zoltán ugyan „nagylelkűen” felajánlotta a koncertje bevételét a városnak, ám cserébe előre kikötött és fixen lehívott magának 13 millió forintot. Ezzel kiszipolyozta a költségvetést, így az adventi időszak összes többi hétvégéjén fellépő művésznek csupán morzsák maradtak. Szentpéteri Csilla azonnal visszautasította ezt a megalázó kompromisszumot.
A valódi, autonóm művészek többségének nincsenek súlyos milliói arra, hogy arénákat, színháztermeket és művelődési házakat béreljenek ki. Sokan közülük kénytelenek méltatlan mellékállásokból fenntartani magukat. Aki pedig mégis megkísérli, az a családi egzisztenciáját és az egészségét kockáztatja, mert minden nap rettegve számolja a minimálisan eladandó jegyeket, hogy egyáltalán nullára hozza ki a produkciót, és ki tudja fizetni a horror összegű bérleti díjat, a hang- és fénytechnikát, a reklámot, a zenekart, a stábot, az útiköltséget, a szervezőt és a próbatermet. Mindezt egy olyan produkcióért, amely mögött nem egy hét, hanem több hónapnyi megfeszített háttérmunka áll.
A pofátlanság netovábbja, hogy egy-egy ilyen, hónapokig tartó, egész stábot megmozgató, hús-vér produkció teljes költségvetése megközelítőleg sem kerül annyi pénzbe, mint amennyit Mága Zoltán egyetlen tollvonással, menetrendszerűen és ordító gátlástalansággal zsebre vág! Elképesztő, hogy amíg mások vért izzadnak a talpon maradásért, addig az ő feneketlen étvágyát milliós tételekkel tömi ki a rendszer!
– fogalmazott a zongoraművész.
Meglátása szerint a mögöttünk hagyott másfél évtizedben vizuális környezetszennyezés volt látni, hogy októbertől decemberig egész Budapest Mága Zoltán gigantikus arcképével volt kitapétázva. Azt is hozzátette, a teljes magyar zenésztársadalmat és a szakma becsületét hozta végtelenül hátrányos helyzetbe ezzel a piacellenes, morálisan tarthatatlan és aránytalan pénznyeléssel.
Szentpéteri Csilla a gondolatait azzal zárta, egyáltalán nem savanyú a szőlő neki, szellemi és művészi értékekben gazdag életet él, nyugodt a lelkiismerete, de
„mélyen elítélek minden morális fertőt, a gátlástalan korrupciót, a kivagyiságot, a harácsolást, az álszent ájtatosságot és a mesterségesen fenntartott piaci egyenlőtlenséget. Elég volt a csendből! A tisztesség és a valódi teljesítmény nem hallgathat tovább! Mert a kultúra nem a hatalom udvari játékszere, a pódium pedig nem politikai árucikk! Ideje, hogy a zene visszakapja a méltóságát, a magyar zenésztársadalom pedig a gerincét!”
About the Author
